Teresia Wairimu

Teresia Wairimu 1957. november 15-én született Nairobi szélén, Waithaka területén. Gyermekkora óta élt benne a vágy, hogy egyszer majd Istent szolgálhassa. 1977-ben elfogadta magára nézve Jézus bűneltörlő áldozatát, megváltó munkáját. Körülbelül egy év múlva, 1978. november 25-én megházasodott. Egy fehér bőrű, európai misszionáriushoz ment hozzá, és abban reménykedett, hogy férje révén majd ő is Isten szolgája lehet teljes időben. Esküvőjüket egy nagyon boldog napként élte meg, ám sajnos ez a boldogság nem tartott sokáig. A házasságuk nem működött, akárhogyan is igyekezett Teresia. Szerette volna megmenteni kapcsolatukat, és férje kedvében járni, de a törekvése és jó szándéka kevés volt ehhez. Minél több próbálkozása fulladt kudarcba, annál mélyebbre került lelkileg. Mindez akkor érte el a tetőfokát, amikor a férje végül elvált tőle, és mindenétől megfosztotta.

Mivel Teresia családja az elejétől kezdve ellenezte ezt a házasságot, hozzájuk nem mehetett. Két gyermekük, Robert és Catherine közül, a fiút elvették Teresiától, ami még jobban összetörte őt. Egyedül az Istenbe vetett hite volt az, ami megtartotta, és reményt adott neki! Biztosra tudta, hogy Afrikában egy elvált nő soha nem lehet Isten szolgája, így gyermekkori álmát is veszni látta. Íme egy tönkrement asszony, akinek minden kicsúszott a kezei közül, még az álmait is elvették. Te voltál már hasonló helyzetben? Mit csináltál, vagy mit csinálnál, ha magad is hasonlóképpen járnál?

Teresia jól döntött, amikor nem emberekhez vagy pótszerekhez fordult mindenféle félmegoldásokért. Igazi helyreállást a problémáinkban -legyen az bármilyen jellegű- csak Ő tud adni, Aki megalkotott bennünket és minden mást körülöttünk. Teresia elvetődött egy utcai evangelizációra Nairobiban. Az Uhuru parkban Reinhard Bonnke hirdette az Istentől jövő szabadítást, és az új élet lehetőségét. Az asszony szinte leghátul állt a kétszázezres tömegben. Ahogyan zajlott a szolgálat, felszínre tört benne az összes fájdalom. Mi mindent megtett, hogy mentse a házasságát, mégsem volt elég jó a férjének. Eldobott lett, kitaszított, megvetett. Csak zokogni tudott, semmi mást.

Mindeközben Bonnke erővel, hatalommal és tekintéllyel hirdette Isten üzenetét, mely szépen lassan kezdte elhinteni a remény magját Teresia szívében. „Ha ez az ember tudja ilyen hittel és elszántsággal hirdetni az Igét, akkor talán én is.”– gondolta. Attól a naptól kezdve ezért könyörgött, imádkozott a menny és a Föld Istenéhez, ez lett élete célja! Az evangelizáción Teresia is kapott egy célt, mely folyton ott lebegett a szemei előtt. A hosszú évek fájdalmai, és a keserűség sötét felhőjén át végre ragyogni kezdett rá a remény sugara. Minél többet imádkozott azért, hogy Isten használja őt az emberek elérésében, csodái véghezvitelében, annál biztosabb volt abban, hogy céljai elindulásához elengedhetetlenül fontos, hogy Reinhard Bonnke rátegye a kezét, és imádkozzon érte. Mivel Bonnke összejövetelein több százezer ember vett részt rendszeresen, így nem volt esélye, hogy közel jusson a szolgálóhoz, de sosem adta fel. Évek múlva megtudta, hogy az evangélista Norvégiában, Oslóban fog szolgálni egy helyi közösségben. Arra gondolt, itt a nagy alkalom! Ott biztosan lesz rá módja, hogy imát kérjen tőle. Összeszedte hát a kis megtakarított pénzét, és elindult Oslóba.

Több évnyi várakozás és könyörgés gyümölcse érett be, amikor végre Reinhard Bonnke kézrátétellel imádkozott érte. Teresia, Isten erős jelenléte miatt nem tudott talpon maradni. A Szent Szellem ereje úgy átjárta őt, hogy az istentisztelet végeztével sem tudott még felállni. Csak dolgozott, és dolgozott benne az Úr. Erőt és hatalmat adott neki ahhoz a szolgálathoz, melyet a mai napig is végez. Ezután a különös istentisztelet és megtapasztalás után visszatért Nairobiba. Tisztában volt vele, hogy az isteni érintést azért kapta, hogy szolgáljon vele, nem pedig azért, hogy megtartsa magának!

Hazaérve az oslói útról, Teresia összehívta a barátnőit, szám szerint 17-et, hogy megossza velük mindazt, amit Isten a szívére helyezett. Határozottan és igazi tűzzel beszélt. Ugyanazzal a tűzzel, melyet évekkel azelőtt megkívánt Reinhard Bonnke szolgálatából, és amiért annyit könyörgött Istenhez. Miután elmondta, amit szeretett volna, megkérte a jelenlévőket, hogy akik betegek, azok jöjjenek előre, szívesen imádkozik értük. Erővel és hatalommal parancsolt a beteg testrészeknek, hogy gyógyuljanak meg, és a csodák egymás után elkezdtek megtörténni. Ennek hatására legközelebb már 55 asszony érkezett hozzá istentiszteletre. A következő héten több mint százan jöttek, majd a rákövetkezőn már kétszázan voltak.

Később, amikor egy 2000 fős teremre volt már szükség, hogy megtartsák az evangelizációs rendezvényt, 4000 ember érkezett. Amikor 5000 fős helységet béreltek, akkor több mint tízezren jöttek el meghallgatni őt. Egyre szélesebb körben ment híre, hogy imádságai nyomán AIDS-es betegek gyógyulnak meg, daganatok tűnnek el, a vakok látni kezdenek, eltűnik akár a cukorbetegség is a szervezetből, halálos ágyukból kelnek fel emberek, és még sorolhatnám. Teresia rövidesen engedélyt kért a helyi hivataltól, hogy minden hónap első vasárnapján evangelizációt tarthasson abban az Uhuru parkban, ahol évekkel azelőtt szembetalálkozott Isten erejével. Azon a napon szinte leghátul állt a 200 000 fős tömegben, és vigasztalhatatlanul zokogott összetört élete miatt. De évek múltán, amikor ugyanannyian jöttek össze ott, hogy Isten élő és cselekvő üzenetét hallják, erejével szembesüljenek az emberek, ez az asszony nem leghátul állt a tömegben, hanem legelöl. Most ő volt az, aki határozott hittel és szenvedéllyel hirdette az embereknek: Jézus meghalt értük, hogy ők megmeneküljenek. A Szent Szelleme pedig ott volt, hogy jeleket és csodákat tegyen Isten dicsőségére.

Sajnos gyakran előfordul, hogy az emberek megirigylik a másik szolgálatában lévő erőt, és gonoszkodva ezt, vagy azt mondanak. Ugyanakkor nagyon kevesen gondolnak bele abba, hogy az adott illetőnek milyen utat kellett bejárnia ahhoz, hogy Isten erős jelenléte megtapasztalható legyen a szolgálatán keresztül. Teresia élete teljesen összetört, és ezzel együtt ő maga is. De talpra állt. Hitt a csodákban, hitt a lehetetlenben rendületlenül. Pedig az emberek körülötte gyalázták, amiért elvált asszony. Teljesen földbe döngölte a tény, hogy nem tudott megfelelni a férjének, hogy még a fiát is elveszítette. Vajon hányan és hányan mondták neki, hogy itt a vége, ne álmodozz?! Nem lett volna joga ennek a megtört szívű asszonynak egy életen át önsajnálatban és depresszióban élni? Megtehette volna, és senki egy szót sem szólhatott volna neki, hiszen mindenét elvesztette, jogosnak tűnt a fájdalma. De vajon nem így járt jobban, hogy újra elkezdett hinni a csodákban?? (Részlet, Urbán L. Tamás: “Az Élő Tűz mindent megváltoztat” című könyvéből)

Vajon te miben hiszel a te életedre vonatkozóan? Nem szeretnél te is felbátorodni és kilépni abból a helyzetből, melyben eddig voltál? Akkor bizony még több hasonló, hit erősítő történet olvasására lenne szükséged. Ezek felbátorítanak téged arra, hogy még inkább higgy a lehetetlenben és merj is elindulni a saját csodáid felé. Engem is sokat inspirálnak mások bizonyságai és észreveszem, hogy erősödik általuk a hitem. Most is dönteni fogsz, hogy jó az ahol most tartasz, vagy megrendelheted a csodákkal, bátorításokkal teli teljes könyvet, melyből ezt a történetet kiragadtam neked. Ha többet szeretnél, csak kattints ide!