Egy fantasztikus, bátor férfivel beszélgethettem a hétvégén egy kávéházban. Elmesélte nekem történetét a bebörtönzéséről, megtéréséről, meghurcoltatásáról, a gyülekezetéről…

1981-ben éppen búzát aratott, mint kombájnos. Egy alkalommal kinyitotta a gép gyűjtőrészét, ahová az esetlegesen bekeveredett idegen magok (gyomok magvai) szoktak összegyűlni. Kiürítette annak tartalmát a földre, ami körülbelül 3-4 kg búzát is tartalmazott. Amikor egy szegény férfi megkérdezte tőle, hogy összeszedheti-e az elhullott magokat az állatainak, a kombájnos természetesen megengedte. Sajnos fogalma sem volt róla, hogy ezzel bűncselekményt követett el, amiért két év börtönbüntetésre ítélték. Mindezt a gyomnövények magvai között lévő búzaszemek miatt tették vele.

A börtönben megismerte Isten szeretetét, megtért, és teljesen megváltozott az élete. Ám igazi megpróbáltatásai is csak ekkor kezdődtek. Mint friss megtért, kegyelmet talált ember az első szeretettől vezérelve sokaknak beszélt az élő, létező Jézusról. Bizony a hatóságok nem nézték ezt jó szemmel, ezért követni, figyelni, zaklatni kezdték. Mikor már 30-40 fős házi összejöveteleket tartottak, bevitték őt, kihallgatták, megverték, és hitének feladására akarták kényszeríteni. Azonban az egykori kombájnos nem tört meg, hanem végig kitartott Istenbe vetett hite mellett. Ezt követően golyó általi halálra ítélték őt. Az egyik kihallgatás alkalmával egy papírlapot, egy gyufát és egy hamutartót tettek elé mondván, ha leírja a lapra, hogy megtagadja a hitét, utána azt a hamutartó felett elégetik, és szabad emberként távozhat. Ő a golyó általi halált választotta.

Mikor a hatóságok előtt nyilvánvalóvá lett, hogy miközben hősünket fogva tartották, annak felesége is megtért és házukban összejöveteleket tartott, elkeseredett lépésre szánták el magukat. Az asszony munkahelyén, az iskolában, egy idegen hölgy jelent meg azt állítva, hogy ő egy vezető, és szeretné megismerni a dolgozókat. Miután mindenki bemutatkozott, elhagyta a helységet, és kávét hozott a pedagógusoknak. A hívő tanárnőnek töltött legelőször, aki nem sokkal később rosszul lett, hazament és meghalt. Az állítólagos vezető hölgyet pedig azóta sem látta senki. A hatóságok talán úgy gondolták, hogy ezután a férj sokkal jobban meggondja majd, beszél-e még másoknak Istenről.

Ma egy kb. 200 fős gyülekezetet pásztorol az egykori aratómunkás egy olyan épületben, amit ő maga épített fel egy árvaházzal együtt. Ezenkívül szegényeket segítenek, és tanítanak egy “senki földjén” található nyomortelepen is.

Neked és nekem egyelőre nincs mitől tartanunk. Mégsem mindig élünk az élő Istenbe vetett hitünk továbbadására kapott lehetőségekkel. Vajon ha üldöznének bennünket, értékesebbnek tartanánk mindezt???Ha szeretnél még több bátorító történetet olvasni, kattints ide!