„Most két hete, én és kollégáim még ateisták voltunk.
Ez volt a normális hisz mi a tudományban hittünk, ezt tanultuk. A tudomány pedig kiiktatja Isten jelenlétét. Mindig kinevettem a szüleimet mert templomba jártak.
Ami viszont most történik körülöttem, annak soha, a legsötétebb rémálmaimban sem gondoltam volna, hogy valaha részese leszek. Ez a szörnyűség egyre duzzad és egyre megállíthatatlanabb. Az elején csak páran jöttek, aztán százával… és most nem is orvosok vagyunk hanem szelektálók. El kell döntenünk hogy ki éljen és ki menjen haza meghalni, pedig ezek az emberek becsületesen fizették az adókat Olaszországnak.
Kilenc napja azonban, egy 75 éves pásztor került be hozzánk komoly légzési problémákkal. Volt nála egy Biblia és ebből olvasott a haldoklóknak, miközben a kezüket fogta. Mi már pszichikailag és fizikailag is ki voltunk merülve és el voltunk keseredve. Mikor azonban időnk engedte, leültünk és hallgattuk őt.
Egy idő után be kellett ismernünk, hogy mint emberek elértük határainkat, többet nem tudunk tenni! Naponta egyre többen haltak meg. Ki voltunk merülve, két társunk szintén meghalt és a többiek is alig álltak a lábukon.
Rájöttünk, hogy az ember tudása véges és szükségünk van Istenre. Elkezdtünk imádkozni amikor csak volt pár percünk. Hihetetlen, de megrögzött ateistaként oda jutottunk, hogy Istennél békére leltünk! Őt kértük segítsen kitartani, hogy ápolni tudjuk a betegeket.
Az utóbbi három hét alatt 120 halottunk volt, de mikor ez a 75 éves pásztor meghalt, mindannyian kikészültünk. Amíg velünk volt, sikerült olyan békét hoznia, amit már nem is reméltem, hogy megtalálunk. Ő elment az Úrhoz, nemsokára mi is követjük.
Hat napja nem voltam otthon, nem tudom mikor ettem utoljára, és rájöttem milyen haszontalan voltam itt a földön. Szeretnék segíteni másoknak az utolsó leheletemig. Boldog vagyok, hogy Istenhez térhettem, miközben körbevett az embertársaim szenvedése, halála”
(Via Gianni Giardinelli via Julian Urba)
Még több csodát és sok sok bátorítást találhatsz, ha ide kattintasz.
