Kedves Nőtestvérem!
Kívánom neked, hogy miközben ezeket a szavakat olvasod, Isten Szelleme szálljon rád, és akard megcselekedni azt, amit az Úr kijelölt számodra!
Elérkezett az idő, hogy a hölgyek hagyják végre ragyogni a bennük lévő fényességet, előhozzák az elásva rozsdásodó tálentumaikat, és használják ezeket Isten dicsőségére!
Őbenne bízva tegyenek meg mindent, ami a kezük ügyébe esik, Ő pedig erőt ad majd az engedelmeseknek, és azt mondja: „Soha nem hagylak el téged.”
Nem szabad a gyengeségedre hivatkoznod, mert az Úr a világ erőtleneit használja, hogy megsemmisítse a bölcseket!
Mi a Magasságos Isten lányai vagyunk! Nem kellene-e megbecsülnünk a mennyei elhívást, és megtennünk mindent, hogy megmentsük azokat, akik a halál völgyében és árnyékában ülnek?
Nem volt-e ott Mózes és Áron mellett Mirjám is? Bárák pedig nem mert szembeszállni az ellenséggel, csak ha Debóra vezette az élcsapatot.
Az Úr saját belátása szerint támasztott magának férfiakat, nőket és gyermekeket. Ilyen nő volt pl. Anna, Fébé, Priscilla, Lídia, a samáriai asszony, a Máriák, és még sokan mások.
Vajon ma kevésbé kell munkálkodniuk a nőknek Krisztus országában, mint akkor?
(Maria Woodworth-Etter 1844-1924)
0 hozzászólás