Az istentisztelet előtt a konyhában hatan-nyolcan imádkoztunk azért, hogy még többet megtapasztaljunk Isten jelenlétéből annál, mint amit eddig megismerhettünk Belőle. Megújulás, ébredés, és a Szent Szellem munkája: ezek voltak azok a dolgok, melyekre ma is vágytunk itt az asztalok, az edények és a befőttek között. Kinéztem az ablakon, esett az eső. Ima közben arra gondoltam, hogy sokakat talán vissza fog tartani ez a rossz idő attól, hogy eljöjjenek a gyülekezetbe, így ezért is imádkozni kezdtem. Ahogy ezt tettem, egy kép jelent meg előttem arról, hogy akiket Isten itt akar ma látni, azok itt lesznek, akár úgy is, hogy két angyal a két hónuk alá nyúlva, egyszerűen elhozza őket. Kicsit furcsa volt ez a kép, de valamelyest mégis megnyugtatott azzal kapcsolatosan, hogy akiknek itt kell ma lenniük, azok itt lesznek, eső ide vagy oda!
A Szent Szellem Isten ereje érezhető volt a helységben, és örültem, hogy az Úr megtisztel bennünket a jelenlétével. Az imának hamar vége lett, és kezdődött az istentisztelet. Már egy jó ideje ment a dicsőítés, amikor észrevettem, hogy egyre többen hátrafelé kezdenek tekintgetni a bejárat felé, és mintha csodálkoznának valamin. Odapillantottam hát én is, és egy, a nyitott ajtón át bekukucskáló, vagy inkább hallgatózó bácsit vettem észre. Nem különösebben zavartatta magát, hogy észrevettem, s még akkor sem, mikor elindultam felé. Mosolyogva dugta be továbbra is a fejét az ajtón. Szemmel láthatóan nagyon tetszett neki a dicsőítés. Odaérve hozzá felajánlottam neki, hogy jöjjön beljebb. Mivel vonakodott, így mutattam neki az ajtónál lévő széket, hogy mégis bent legyen, de menekülhessen is, ha arra szottyan kedve. Elfogadta. Leült, levette a baseball sapkáját, és sokáig csodálta a dicsőítést. Majd felállt, és kicsit közelebb ment a gyülekezethez. Többször mondogatta, hogy csak azért van itt, mert keresi az egyik munkatársát, aki itt van. Beszédje és mozgása furcsán tagolt, lehelete pedig erősen alkoholszagú volt.
Ekkor eszembe jutott a kép a két angyalról, akik behoznak egy embert a gyülekezetbe. Biztosan ő az egyik, – gondoltam – és mivel nem akartam, hogy esetleg hirtelen kereket oldva isteni érintés nélkül távozzon, így megkérdeztem, hogy imádkozhatok-e érte. Megengedte. Röviden imádkoztam csak, áldást kértem az életére. Ezt követően igyekeztem Isten vezetésére figyelve kigondolni, mit adhatnék neki, ami maradandó, és aminek értelme is van. Könyv nem jöhetett szóba, mert a ruházatából, viselkedéséből, és az állapotából úgy gondoltam, lehet, hogy nem szeret olvasni. Egyszerű, szegény, kétkezi munkásnak tűnt, aki a munkaidő végeztével csak egy kis kocsmázásra vágyik, nem pedig olvasásra. Miközben ő fizikailag és lelkileg is megittasodva figyelte a dicsőítést, én az Ébredés Misszió asztalához sétálva azon imádkoztam, vajon melyik képet adjam neki.
„Drágának tartalak és becsesnek, mivel szeretlek.” (Ézsaiás 43:4)
Ez volt a képre írva, és középen egy drágakő volt. Megkérdeztem, hogy elfogadná-e tőlem ajándékba, mire a kezét nyújtva érte csodálkozva igent mondott. Elvette, és megkérdezte, hogy mit jelent az, ami oda van írva? Elmagyaráztam neki, hogy az ott egy drágakő a képen, és hogy ő olyan értékes és drága Istennek, mint egy kincs. Két kinyújtott karral tartotta maga elé a kis bekeretezett faliképet, és megilletődve csodálta.
-Aztaaa! – mondta elcsodálkozva, majd a már ismerős, alkoholszagú lehelet kíséretében hozzátette: -Ide kell járni, nem a kocsmába. Tudtam, hogy akár szokott olvasni, akár nem, és akár fog emlékezni holnap valamire ebből a gyülekezeti látogatásból, akár nem, de ez a kép ott lesz vele. Rá fog nézni, és talán eszébe jut mindaz, ami itt történt ma este. Eszébe fog jutni a dicsőítés légköre, és az, hogy mit is jelent mindaz, ami ezen a kis képen szerepel….hogy mit is jelent ő maga az élő Istennek.
Emberünk hamarosan úgy eltűnt, ahogyan érkezett. Az angyalok bizonyára haza is szállították, és aki elkezdte benne a jó munkát, az be is fogja fejezni. Majd Ő, és nem én.
Nem sokkal később eszembe jutottak gonosz megjegyzések arról, hogy miért csinálom ezeket a képeket? Hogy merek ilyen formán pénzt csinálni Isten nevéből??? Azért, mert tudom, hogy ezek üzenetet hordoznak. Eljuthatnak ezek a képek oda, ahová én nem, és ébredést, megújulást vihetnek bárhová a Szent Szellem erejével! Például ennek a bácsinak a szobájába, az ágya mellé. Ezek a képek akkor is beszélnek Isten szeretetéről, jóságáról, ha én éppen nem tehetem. Ha szeretnéd, kattints ide, és nézd meg azokat az említett képeket, melyekkel Isten dicsőségét igyekszem hirdetni.
