Nemrég felhívott valaki, hogy nagyon rosszul van, és szeretne megkérni, hogy mielőbb imádkozzak érte.
Annak ellenére, hogy nem éreztem magamban kicsattanó hitet a gyógyulására, azonnal indultam és tettem, amit az illető kért. Mellesleg megjegyzem, tényleg nagyon rossz bőrben volt, mikor odaértem. Erős görcsök közepette reszketett a rosszulléttől.
Az én imám nem volt nagyszabású, sem pedig hosszú. Sőt, ahogy azt már említettem is, nélkülözte még magát, a kicsattanó hitet is. Ám mikor végül áment mondtam, néhány másodperc után az illető, fájdalomtól eltorzult arca szép lassan mosolyra fordult át.
-Sokkal jobb. De jó! Elmúlt. Köszönöm szépen. -ilyen és ehhez hasonló szavakkal nyugtázta az isteni beavatkozás sikerét. Én pedig próbáltam leplezni a csodálkozásomat azzal kapcsolatban, hogyan gyógyíthatta meg őt Isten ilyen gyorsan úgy, hogy nekem alig volt hitem az egészhez?
A lényeg azonban az eredmény volt és az, hogy Ő közel jött hozzánk a végtelen kegyelme miatt.
Egy még hihetetlenebb isteni gyógyulás!
Évekkel ezelőtt megműtötték a kezemet, mert egy daganat volt az ujjamon, ami egyre rosszabb volt.
Sajnos azonban a műtét után nem sokkal mindez kiújult, és szép lassan egyre rosszabbá vált, nőni, terjedni kezdett. Én azonban nem rohantam az orvoshoz, mivel csalódtam a munkájukban.
-Miért nem tudták rendesen kiszedni onnan az első alkalommal ezt az egész daganatot? Ha ezt tették volna, biztosan nem újul ki az egész. -mondogattam. Majd megkérdeztem édesanyámat, akinek szintén volt hasonló problémája a kezén, hogy neki hányszor műtötték meg, mire végleg eltűnt a daganat? A válasza lesokkolt.
Ötszőőőőőr??!! -kérdeztem megdöbbenve.
-Na én ezt biztos nem fogom végigcsinálni! -mondogattam. -Isten képes elbánni ezzel az egésszel, ha az orvosok nem is. -tettem hozzá.
Azelőtt is imádkoztam, hogy a mindenható Isten gyógyítsa meg a kezemet, sőt a kisfiam, és a párom is, de most még nagyobb elszántsággal tettem. Őszintén megmondva, nem tudom, hogy pontosan mikor állt be a képen látható változás, de egyik nap ránéztem, és döbbenten láttam, hogy a daganat már nincs ott. Jó alaposan megtapogattam, és arra jutottam, hogy egyenlőre csak rendesen visszahúzódott. Tehát tovább imádkozunk a teljes gyógyulásért.
De nekünk ez is már óriási csoda. Annál is inkább, mivel gyakran végzek nehéz munkákat, és mégsem áll vissza az eredeti állapot. De nem csak annak örülök, hogy az Úr ezt a csodát tette, hanem annak is, hogy a kisfiam, aki hónapok óta imádkozott apa ujjáért azt látja, hogy
a lehetetlen is valóra válhat Istennel.
Ide kattintva, még több isteni csodáról is olvashatsz.
Ha szeretnél, itt küldhetsz nekünk üzenetet: